Parodontológia

Mi a parodontális betegség?

 

A parodontális betegség a fogak támasztószövetét, a fogágyat érintő kóros folyamat. Először az ínyt, majd később a fogakat támasztó csontot érinti, csökkentve magasságát és vastagságát, ún. periodontális tasakok kialakulásához, ill. fogíny visszahúzódásához vezetve. A nem kezelt, nem megfelelően karbantartott betegség végső következménye a fogak mozgathatóvá válása, azok elvesztése. A parodontális betegség a magyar népesség kb. 60% -át érinti, még ha közülük csak 10%-uk is mutat előrehaladott formát. A legjobban érintettek köre a 35-50 évesek közül kerül ki. A parodontitis különösen alattomos betegség, mivel a fogak támasztószövetének lassú és progresszív pusztulása gyakran bármilyen fájdalom nélkül jelentkezik, kivéve az ínygyulladás súlyos formáit és az esetlegesen kialakuló fogérzékenységet, melyet gyakran kísér az íny és az alatta lévő csont visszahúzódása. A parodontális betegség a fogak elvesztésének vezető oka a fejlett országokban a felnőtt lakosság körében, bár a közvélemény gyakran tévesen tulajdonítja ezt a nem túl előkelő elsőbbséget a fogszuvasodásnak.

Melyek a periodontitis okai?

 

A parodontitist baktériumok okozzák, amelyek a dentális plakkban (lepedékben) és annak talaján kialakuló fogkőben telepednek meg. A fő ok tehát a beteg nem megfelelő szájhigéniájában keresendő. A plakk és a fogkő jelenléte feltétele a betegség kialakulásának, de az nem minden esetben alakul ki. Hajlamosító tényezők között a legfontosabbak a genetikai faktorok, a dohányzás és a cukorbetegség.

A fogágybetegség csak a szájon belül okoz problémákat?

 

Sajnos nem. A  kutatások kimutatták, hogy a parodontitis az egész szervezet érintő problémákat okozhat, lényegében két folyamat révén: a kórokozó baktériumok közvetlen véráramba juthatnak, illetve a szövetek folyamatosan fennálló gyulladása során termelődő gyulladásos faktorok termelésének következtében. A parodontális betegség növelheti az ischaemiás szív- és érrendszeri betegségek (pl. infarktus), a koraszülés, a cukorbetegség és a tüdőbetegségek kockázatát.

Van-e olyan riasztó tünet, ami a betegség fennállására utalhat?

 

A parodontális betegséget a betegek a kezdeti szakaszban szinte soha nem veszik észre, mivel nem okoz fájdalmat. Emiatt sokszor sajnos csak előrehaladott állapotban fordulnak szakemberhez, amikor a probléma már sokkal nehezebben orvosolható. Vannak azonban olyan tünetek, amelyek jelezhetik a betegség fennállását, amelyek közül a legfontosabb az íny vérzése a fogmosás során. Egy másik fontos riasztó jel lehet a tartós kellemetlen szájszag jelenléte. A leginkább aggasztó jelek, amelyek már előrehaladott betegség fennállását jelzik, a fogak fokozatos elmozdulása az eredeti helyzetükből, a fogak mozgathatóságának megjelenése, ill. a fog mellől genny ürülése. Egy másik tényező, amely miatt érdemes időben orvoshoz fordulni: ha a családban másnál is kialakult periodontális betegség, tekintettel a genetikai hajlam fontosságára a betegség kialakulásában. A fent említett esetekben érdemes minél hamarabb szakemberhez, parodontológus szakorvoshoz fordulni, aki a klinikai vizsgálat, a fogíny szondával történő vizsgálata és a radiológiai leletek segítségével képes lesz kiértékelni a betegség súlyosságát és megfelelő terápiát tud javasolni annak megoldására.

Meg lehet gyógyítani az parodontális betegséget?

 

Igen, a betegség még nagyon előrehaladott esetekben is kezelhető. A kezelés első szakasza a plakk és a fogkő teljes eltávolításából, valamint a páciens oktatásából áll, akinek meg kell tanulnia fenntartani a megfelelő szájhigéniát. Gyakran ez az első terápiás szakasz nem elegendő, és olyan műtéti terápia is szükséges, amelynek célja a az íny alatt lerakódott fogkő teljes eltávolítása, a fenntartható szájhigiénia elősegítése megfelelő íny- és csont kontúr létrehozásával, a tasakok mélységének csökkentése és bizonyos esetekben a betegség miatt elveszett csont regenerálása. Abban az esetben, ha a betegség már olyan előrehaladott állapotban van, hogy az érintett fogakat nem lehetséges megmenteni, a fogak eltávolítása szükséges, melyet pótlására ma már számtalan modern lehetőség rendelkezésünkre áll, köztük a fogászati implantátumok is. Nem tanácsos a már súlyosan érintett fogak szájban tartása, hogy megvárjuk, hogy azok „maguktól kiessenek”, mivel a gyulladásos állapot továbbra is fennáll annak minden már korábban leírt negatív következményével együtt. Aki azt gyanítja, hogy parodontális betegségben szenved, annak azt javasoljuk, minél hamarabb jelentkezzen szakorvosi vizsgálatra, mivel minél később kerül a betegség felismerése, annál komplexebb és anyagilag is megterhelőbb kezelési lehetőségek válnak szükségessé.

Minden esetben a legjobb kezelés a prevenció, ezért minden betegünknek 6 havonta kontroll vizsgálatot  javaslunk az esetleges problémák mihamarabbi felismerése céljából.