Implantológia

A fogászati implantológia új dimenziója

 

A fogászati implantátumokat már több évtizede alkalmazzák különböző mértékű foghiányok pótlására, de csak az utóbbi években érte el a módszer azt a fokú kiszámíthatóságot és biztonságosságot, ami jelenleg az első terápiás választássá teszi a legtöbb típusú foghiány kezelésében.

De mi is az az implantátum?

 

Az implantátum lényegében egy titánból készült csavar, amelyet műtéti eljárással az állcsontba helyeznek. Használatuk történhet mesterséges gyökérként egy korábban elveszített fog pótlására, illetve horgonylatként rögzített és kivehető fogpótlások csavarozására vagy rögzítésére, amelyek a fogívet részben vagy teljesen helyettesítik. Különböző formájú, hosszúságú és átmérőjű implantátumok vannak. A leggyakoribban használt és a szakirodalomban legjobban dokumentált implantátumok a hengeres és kúpos formájúak, hosszuk általában 7-15 mm és átmérőjük 3,3 és 5 mm között van.

Kinek javasolt a fogbeültetés?

 

A kezelési terv felállítása előtt egy alapos klinikai vizsgálat, radiológiai vizsgálat (un. CBCT felvétel) szükséges. Amennyiben valamilyen kezeletlen, vagy nem megfelelően karbantartott betegségre derül fény, további szakorvosi konzultáció is szükségessé válhat. A modern implantológia azonban lehetővé teszi az esetlegesen súlyos szisztémás betegségben szenvedők – pl cukor-. vagy szívbetegek kezelését is, amennyiben a betegségek egyensúlyban vannak tartva. Az implantáció megoldást jelent bárkinek, az egyes foghiányoktól egészen a teljesen fogatlan betegekig.

Kinek nem javasolt a fogbeültetés?

 

  • Akinek nem kezelt szisztémás vagy fogászati betegsége (pl. nem ellenőrzött fogágybetegsége) van. Ha ezeket a betegségeket kezelik, és kézben tartják, a fogbeültetés nekik is értékes megoldás.
  • Serdülőknek nem szabad fogbeültetést végezni, mivel csontjaik még fejlődésben vannak.
  • Erős dohányzás csökkenti az implantáció sikerességét.

Imlantáció/Fogbeültetés lépései:

 

A kezelést megelőzően: az implantációt megelőzően szükség van a páciens fennálló fogászati problémáinak kezelésére. Ha az implantációt gyulladásmentes környezetben, megfelelő szájhigénia mellett végezzük, a sikeresség esélye sokkal nagyobb. Ezt követően az implantológus a klinikai vizsgálat, radiológiai vizsgálat (un. CBCT felvétel) és a páciens elvárásai alapján felállítja  a kezelési tervet

Az első lépés: az implantátumot behelyezik az állkapocsba, majd a következő 2-6 hónap alatt az implantátumok és a csont egymáshoz kötődnek, és az így kialakult kapcsolat lehetővé teszi az implantátum későbbi megterhelését. Ezalatt az idő alatt ideiglenes fogpótlást lehet alkalmazni, különösen, ha esztétikailag fontos területről van szó. Bizonyos esetekben az implantátumok azonnal, már az implantáció napján megterhelhetőek. Ha nem megfelelő a rendelkezésre álló csontkínálat (nem megfelelő a szélessége vagy a magassága implantátum behelyezéséhez), szükség lehet csontpótlásra, melyet legtöbbször az implantációval egy időben, illetve nagy csonthiány esetén külön lépésben, az implantációt megelőzően kell elvégezni.

második lépés: gyakran szükség van az implantátumok felszabadítására és toldalék, un. gyógyulási csavar ráillesztésére. Ez kis fémcsavar lehetővé teszi koronák csatlakozását az implantátumokhoz, befejezve az alapot, melybe az új fogat helyezik. Ezt követően ínyét néhány hétig gyógyulni hagyják. Bizonyos esetekben szükség van az implantátum körüli lágyrészek (íny) vastagítására is a hosszú távú sikeresség érdekében, amit általában vagy ebben a fázisban, vagy már az implantátum behelyezésével egy időben elvégezhető.

A harmadik lépés: elkészítik a fogat, hidat vagy a teljes fogsort, és rácsatlakoztatják az implantátumokra vagy az összekötő elemekre.